Az elmúlt hétvégén lezajlott 8. RMDSZ-kongresszuson egyértelművé vált, egyelőre sem a civil lobbi, sem a belső hangok nem segítenek: a közeljövőben egészen biztosan nem fog számottevően emelkedni a nők száma a Markó Béla vezette alakulat választott testületeiben.

A „kangresszuson” összesen két felszólaló diskurzusában szerepelt az esélyegyenlőség, a női szerepvállalás, a pozitív diszkrimináció.

Elsőként Bíró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere vetette fel a témát: a csatlakozás témája körüli tiszteletkör után Bíró rövid felszólalását arra szánta, hogy a nők esélyegyenlőségéért kampányoljon. Arra hívta fel a küldöttek figyelmét, hogy az RMDSZ csúcsvezetőségében elvétve lehet nőkkel találkozni, és ezt számadatokkal is bizonyította. “Az RMDSZ nyitott, bár kissé passzív szereplője volt a férfi-női esélyegyenlőségi folyamatnak ” – értékelte az utóbbi évtizedben történteket az alpolgármester.

A nőkre jelenleg is az a “megtisztelő feladat” hárul, hogy a közéleti feladatokkal elfoglalt férjeknek hátteret nyújtsanak, hívta fel a “tisztelt urak” figyelmét Bíró Rozália.

A nők jogaiért folytatott küzdelmet még a nőket megelőzően felvállaló Eckstein-Kovács Péter pedig ismét a nők jelenlétéért lobbizott az alapszabály-módosítás vitájában. A szenátor szerint az is előrelépés volna, ha az RMDSZ döntéshozatali testületeiben kötelezően 15 százaléknyi nő szerepelne. “Jelenleg nincs egyetlen női képviselő, vagy miniszter sem”, emlékeztetett a politikus. Eckstein érve szerint az ifjúsági szervezetek is hasonló logika szerint 15 százalékot kapnak, és hozzátette, javaslatát a Nők a nőkért platform is támogatja.

Minderre Márton Árpád képviselő, az alapszabályzat-módosításokat összesítő bizottság elnöke reagált. „Eckstein szenátor korábban azzal érvelt, hogy ne korporativista elvek alapján szerveződjék az RMDSZ-t, de a kötelező női jelenlét ezzel inkompatibilis” – fejtette ki a képviselő.

Eckstein javaslatát a közel 550 küldött közül mindössze 41-en támogatták, tehát “látható többséggel” leszavazták. A küldöttek végül elfogadták a Nők a nőkért platform javaslatát, miszerint kötelező az RMDSZ választott tisztségeibe nőket juttatni. Ez a verzió nem tartalmaz kvótát, tehát nagyrészt az RMDSZ-es politikusok hozzáállásán fog múlni, hogy hány nő kerül be a szövetség különböző választott testületeibe.

A lányok nem álmodoznak politikai karrierről, pedig a fiúk közül mindenki bevállalná, hogy támogatja őket. [körkérdés]

László Kinga, 22 éves és László Kinga, 20 éves

Nem tévedés, mindkét lányt László Kingának hívják.
A húszéves László Kinga (felvételünkön jobbra) Romániában semmiképp nem lenne politikus, mert nem szereti ezt a rendszert, és nem hisz benne, hogy meg lehetne változtatni. De azt ő is szeretné, ha több nő lenne, aki képviselné a nők érdekeit. Ha országot kellene választani, ahol politikus lenne, akkor az Magyarország lenne, már csak a nyelv miatt is.
A huszonkét éves Kinga sem készül politikusnak, nincsenek ilyen álmai, de ha lenne nő, aki jelöltetné magát, valamilyen választáson, rá szavazna, támogatná.

Módi Gyöngyvér, 32 éves:

– Én nem vállalnék politikai szerepet. Semmi kifogásom ellene, hogy a nők is legyenek politikusok, ha megérdemlik, ha olyanok, de nekem valahogy erre nem volt időm. Másak az életcéljaim, a nézőpontom. A nők érdekeit a nők tudják szerintem a legjobban képviselni. Ha egy nő jelöltetné magát, rá szavaznék biztosan. Nem mindenkinek van ideje arra, hogy politikai szerepet vállaljon. Mert vagy gyereket vállal, vagy politikus lesz. Ott van a család, házimunka, a munkahely, nem sokan tudnak időt szakítani arra, hogy mellette még közéleti szerepet is vállaljanak. Nagyon stresszes, nagyon zsúfolt életmódot igényel.

Tímár László, 24 éves:

– Az első kérdésre nem a válasz: nőként nem vállalnék politikai szerepet, meg amúgy sem. A második kérdésre igen: természetesen támogatnám a barátnőmet, ha politikus szeretne lenni. Miért ne?

Bara Beáta, 20 éves

– Igen, lennék politikus, ha úgy alakulna, szerintem is fontos, hogy a nők ott legyenek a politikában, ezért szavaznék, persze, egy nőre, ha jelöltetné magát.

Kocsis Mária Magdolna, 16 éves (balra) és Judit, 17 éves

– Hát én inkább nem lennék politikus, zenei pályára készülök – így Mária.

– Miért fontos ez, szerintetek?

Judit: Mert a nők jobban tudják képviselni az érdekeinket, jobban tudják, mire van szükségünk. Ne csak mindig a férfiak irányítsanak minket.

– Miért van az, hogy ilyen kevés nő politizál?

Judit: Nem bíznak eléggé a nőkben, a képességeikben. A férfiak nem bíznak bennünk.

– Azt mondtad, hogy te zenei pályára készülsz, a zenész társadalomban nincs ilyen megkülönböztetés nők és férfiak között?

Mária: – Dehogynem, nekünk nagyon sokat kell dolgoznunk, hogy bebizonyítsuk, igenis képesek vagyunk úgy teljesíteni, vagy még jobban is, mint ők.

Kerekes Tamás Attila, 21 éves és Füstös Ferenc, 25

Fontos szerintetek, hogy nők is legyenek a politikában?

– Attól függ… Ha jól végzik a munkájukat, akkor legyenek. Szerintem egy nő is képes ugyanúgy politizálni, mint egy férfi, nyugodtan betölthet egy ilyen állást.

– Támogatnátok a barátnőtöket, bevállalnátok, hogy gyereket neveltek, háztartási munkák egy részét átvállaljátok, ha ő politikai pályára kerülne, és nem lenne annyi ideje a családra?

– Hát nekem mindenképp kellene, a mostani felállás szerint, ha politikus lesz a barátnőm, ha nem – vigyorog Tamás.

Kérdezett: Pál Edit Éva, fotók: Bakk-Dávid Tímea

Fiatal, törékeny nő mosolyogva áll a Mátyás-szobor mellett. Egy sokkal fiatalabb, négy év körüli pedig ott ugrándozik a lába mellett plüsselefánttal és pandamacival a kezében. Annak ellenére, hogy csak hétvégén látja a családját, a frissen kinevezett államtitkár-helyettes szakított egy órát a hétvégéjéből a nők és a politika ügyére.

Hogyan lettél államtitkár-helyettes, az Országos Gyermekvédelmi Hatóság alelnöke?

Véletlenül (mosolyog). Tavaly ősszel beiratkoztam a szociológia szakra doktorálni Roth Mária tanárnőhöz, ő javasolt engem az RMDSZ-nek, amikor a konzervatív párt kormányból való kilépése után a Szövetség megkapott vagy öt államtitkári, illetve államtitkár-helyettesi helyet. Az RMDSZ-ben nem találtak szakembert, aki ezzel a területtel foglalkozott volna. Minden megyéből kértek jelöltet, a Kolozs megyei RMDSZ-től felhívták az egyetemet, és Roth Mária katedrafőnök engem javasolt, így lettem a Kolozs megyei szervezet jelöltje.

Mennyire lehet magyarázat arra, hogy nőként jutottál egy ilyen jelentős pozícióba, hogy olyan területtel foglalkoztál és foglalkozol, amely hagyományosan női feladatkör? Mekkora a Gyermekvédelmi Hatóságnál a nők aránya?

Általában a gyermekvédelmi intézményekben nagyon sok nő dolgozik, de a vezetők mind férfiak. A munkaügyi miniszternek volt a kérése, hogy jelöljenek nőt erre a pozícióra. Logikus kérés, mert ugye annyi nő dolgozik ezekben a szervezetekben, a vezetők között azonban kevesen vagyunk. Mert a gyermekekkel való foglalkozás hagyományosan női feladat, a vezetés pedig hagyományosan férfi.

Van esély arra, hogy te legyél egyszer mondjuk az államtitkár? Hogy látod, mennyire juthatsz magasra a politikai ranglétrán?

Ez politikai kérdés is, hogy meddig juthatok előre. Egyelőre még csak másfél hónapja dolgozom Bukarestben, úgyhogy még nagyon kezdeti fázisban vagyok. Az államtitkár a kormányban dolgozik már 1994 óta, és elmondhatom, hogy ért a munkájához. Kellemesen csalódtam az egész Hatóságban, mert az emberek, akik ott dolgoznak, tudják, hogy mit csinálnak, és az államtitkár főleg. Meglátjuk, mennyire lesz nyitott más véleményekre, habár nincs homlokegyenest ellenkező véleményünk a dolgokról.

Van a nők között szolidaritás a politikában?

Nem látok szolidaritást, nyilván szükség lenne rá annak érdekében, hogy megerősödjön a nőkben a politikai szerepvállalási kedv. Mert nem a képességek hiányáról van szó. A vezetési képességei a nőknek ugyanolyan jók, mint a férfiaknak, de más típusúak, másban jók. Ha vonalat húzunk, ugyanolyan jó vezetők tudnak lenni a nők, mint a férfiak. Nincsen gyakorlatuk, lehetőségük, nem annyira támogatottak. Az elején nyilván támogatásra van szükségük, aztán automatikusan működik a dolog, és kialakul az egészséges konkurencia.

Hogyan tudod egyeztetni a magánéletet a politikai szerepvállalással?

Nagyon nehezen egyelőre, mert a családomat még nem tudtam levinni Bukarestbe – nem találtam még lakást. Egyébként én nem tartom azt, hogy a munka és a család kizárja egymást. Nem is szabad ezt a kérdés így feltenni, hogy a két dolog kizárja egymást. Úgy nem is vállalnám.

Kérdezett: Pál Edit Éva

Személy szerint akár a százalékos kötelezettséget is elfogadnék, ami az RMDSZ által kinevezett tisztviselőket illeti – mondta a Transindexnek Markó Béla RMDSZ-elnök, amikor rákérdeztünk: mi a véleménye arról az alapszabályzat-módosító indítványról, mely kötelezővé tenné a nők bejuttatását az RMDSZ különféle választott testületeibe.

Ami a nők választott testületekben való részételét illeti, az elnök szkeptikus: például az előválasztási rendszer miatt nem olyan egyszerű a parlamentbe női képviselőt vagy szenátort juttatni. Hozzátette, lehet hogy az RMDSZ vezetőségének egy része konzervatív, de a romániai magyar közösségről is elmondható ugyanez.

„Megszabhatnánk, hogy a területi elnökök 15-20%-a legyen nő, de akkor elindulna a vita arról, hogy melyek legyenek ezek a területi szervezetek” – mondta. Kiemelte ugyanakkor, hogy a kinevezett kormányzati tisztségviselők közt azonban sok a fiatal és nők is akadnak közöttük.

Közbevetésünkre, miszerint a szóban forgó alapszabály-módosítás elfogadása csak politikai szándéknyilatkozat a választási rendszer átalakítása nélkül, az elnök azt mondta, hogy amennyiben elfogadják az indítványt, akkor a megvalósítása is biztosítva lesz. „Nincs olyan, hogy az alapszabályzatot ne tartanánk be” – fogalmazott. (hírszerk.)

Hogyan kommentálja azt az alapszabály-módosító javaslatot, miszerint kötelező nőket is bejuttatni az RMDSZ választott testületeibe? – kérdeztük a szövetség nehézsúlyú politikusait.

Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke: – Én személy szerint egyetértek ezzel a módosítással, de ahhoz, hogy ez valóban meg is valósuljon, meg kell változzon a mandátumok megszerzésének a technikája. Aki egy ilyen javaslatot komolyan megfogalmaz, annak mellé kell tennie a megvalósításhoz szükséges alapszabály-módosító indítványokat.

Pontosan olyan ez, mintha ön úgy fogalmazna, hogy a környezetvédelem óriási prioritás, így minden tanácsban legyen egy zöld aktivista. De aki ezt javasolja és tetszeni akar a környezetvédőknek, az azt is el kell mondja, hogy ahhoz a választási rendszerhez, ahol ők mandátumhoz juthatnak, milyen választási technikát kell mellé rendelni, hogy a normatív elv a választás során érvényesülni tudjon. Hogyha nincs mellérendelve ilyen, akkor egy ilyen javaslat nem több politikai nyilatkozatnál.

Nagyon lehangoló válaszokat adtam, de sajnos a puding próbája az evés. Tehát legyenek nők az RMDSZ választott testületeiben, de tessék megmondani, hogyan!

Frunda György RMDSZ-szenátor: – Arra kéne törekedjünk, hogy több nő legyen az RMDSZ-ben. A valóság az, hogy nagyon kevés nőben van meg az óhaj, hogy politizáljon. Nehéz feladat ez, ha az embernek családja, gyereke van. De vannak ilyen hölgyek, támogatnunk kell őket és azon kell dolgoznunk, hogy minél több nő politizáljon.

Verestóy Attila RMDSZ-szenátor: – Nem hiszem, hogy egy ilyen rendelkezés segítené az RMDSZ belső demokráciáját. Meggyőződésem, hogy van más, a kötelezővé tett előírásnál eredményesebb módszer is erre. Az előírással hamar eljuthatnánk oda, hogy kötelező legyen a 30 év alatti, a 70 fölötti, a nyugdíjasok bejuttatása – én soha nem szerettem az ilyen kötelező érvényű előírásokat. Az RMDSZ eddig meg tudta oldani, hogy a nők is szerepet kapjanak anélkül, hogy ilyen kötelezettségeket magára rótt volna.

A Nők a Nőkért Szövetség RMDSZ-platform elnöke, Szabó Annamária a pozitív diszkriminációról, a hímnemű RMDSZ-társadalomról és a „bólogatójuliskákról”.

„Úgy gondolom, hogy hasznos a román nőszervezetekkel való kapcsolatunk, mert bizonyos fokig közösek a problémáink, viszont annál is fontosabb az, hogy a magyar nőknek is legyen szervezete, mert az általános problémák mellett nekünk még a kettős kisebbségi helyzetünkből származó gondjaink is vannak – ezek orvoslására fontosak a nők a döntéshozó pozíciókban” – fejtette ki megkeresésünkre Szabó Annamária.

A Nők a Nőkért Szövetség eddigi tevékenységei: adományokat gyűjtöttek árvaházi gyerekeknek, anyák napi ünnepséget szerveztek. A nők szerepe az Európai Unióban címmel tartották meg tavaly első konferenciájukat Zilahon, az idéntől pedig pályázatíró tanfolyamsorozatot indítottak nőknek. Kapcsolatban állnak egy román civil szervezettel, a marosvásárhelyi Menedzser Nők Szövetségével, amellyel közösen elindították a Nők a politikában képzéssorozatot, egy másik közös projektjük keretén belül pedig a nyugdíjtörvény nőkre nézve hátrányos paragrafusainak módosításáért lobbiznak.

Szabó Annamária a Maros Megyei Környezetvédelmi Hivatal szakfelügyelője, 2002-től aktív tagja az RMDSZ-nek, kétgyerekes családanya. Alapító tagja a 2004-ben alakult Nők a Nőkért Szövetségnek, amelynek jelenleg az elnöke.

Szerinte sok olyan szociális probléma vár megoldásra, amelyeknek elsősorban a nők a szenvedő alanyai, és mivel „a nők problémáit mindenképpen a nők értik meg a legjobban”, a törvényhozó fázisban feltétlenül szükséges a nők jelenléte. „Meggyőzőbben tudnak érvelni és sokkal kitartóbban tudnak harcolni az őket érintő problémák megoldásában. Tapasztaltuk már, hogy elég sok olyan törvény született, ami hátrányos a nőkre nézve, no meg vannak olyan életben levő régebbi rendelkezések (például a családjogi törvény), amelyek a nőkre nézve diszkriminatív paragrafusokat tartalmaznak.”

A tagbázisról szólva arról tájékoztatott, jelen pillanatban három megyében van aktív fiókszervezetük: Maros, Máramaros és Szilágy megyében. Számszerű összevetést még nem készítettek, de

egyre többen jelzik, hogy szeretnének hozzájuk csatlakozni.

A szövetségnek egyébként RMDSZ-ügyvezető elnök, városi RMDSZ-elnök és alelnök tagjai is vannak, valamint olyan, közalkalmazotti tisztségben lévő nők, akik részt vesznek a Nők a Nőkért rendezvényein, de nem vállalhatnak politikai szerepet.

Arra, hogy egyes vélemények szerint a Nők a Nőkért Szövetség csupán az RMDSZ-ben dolgozó nők egy nagyon kis rétegét képviseli, és a magas pozíciókat betöltő nők jó része nem tagja a platformnak, úgy reagált: ennek hangoztatásával egyesek a platform tekintélyét akarják csökkenteni. Emlékeztetett arra, hogy a platform ezelőtti elnöke, Böndi Gyöngyike abban az időben képviselő volt, ami „RMDSZ-en belül a lehető legmagasabb pozíció egy nőnek”, aztán prefektus lett, de támogatását nem vonta meg a szövetségtől. Ugyanakkor hozzátette, olyan nők is vannak RMDSZ-berkekben, akik a szövetségben kezdték a pályafutásukat,

de csak ugródeszkának használták,

és tisztségbe kerülésük után nem érdekelte már őket a platform munkája, sőt ha tehetik, „keresztbe is tesznek”. „Erre én azt mondanám, hogy a kutya sem harapja meg azt a kezet, amelyik eteti” – jelentette ki az elnök.

Az, hogy a platform megalakulásakor nem volt jelen több magas pozícióban levő nő, szerinte csakis azt bizonyítja, hogy „létezik egy hímnemű RMDSZ-társadalom, amelynek tagjai nem bírják alkalmazni a pozitív diszkrimináció elvét épp abban a kisebbségi szervezetben, amely a pozitív diszkriminációért küzd 17 éve”. Ha pedig úgy tűnik, kis réteget képviselnek, azt a jelen pillanatban magas pozíciókban levő politikusoknak köszönhetik, akik „be akarják bizonyítatni, hogy ez a szervezet csak egy pár név nélküli nő tömörülése”. Szerinte azok, akik másképp vélekednek, vagy nem ismerik a reális helyzetet a szövetségen belül, vagy pedig mindenképpen le akarják járatni a platformot.

„Senki sem születik vezető politikusnak vagy vezéregyéniségnek, de nem kell elvenni senkitől az esélyt arra, hogy azzá váljon, ha van rá hajlama, akarata vagy megfelelő felkészültsége. Sajnos egy nő esetében ez nehéz dolog, mert a nőknek kétszeresen kell bizonyítaniuk ahhoz, hogy egy félszer észrevegyék őket. Sőt olyanok hangoztatják a leghangosabban a szakmai felkészültséget, akiknek nem ártana, ha körülnéznének a saját maguk háza táján” – fejtette ki Szabó Annamária.

Hogyan lehet leépíteni a tradicionalista erdélyi magyar társadalomban a sztereotípiákat? Ez a folyamat már rég megkezdődött, napjainkban a nők által elfoglalt munkahelyek zömén (közigazgatás, egészségügy, tanügy stb.) olyan munkaprogrammal dolgoznak, hogy

kevés idő marad a „naphosszat-a-kályha-mellett” című fejezetre

– véli Szabó Annamária. Ugyanakkor statisztikailag kimutatott adat, hogy több nőnek, mint férfinek van felsőfokú végzettsége, ami már magáért beszél, vagyis mind több és több nő foglalkozik előbb a karierrépítéssel, majd azután a családalapítással.

Az elnök asszony, mint kifejtette, hamar túlteszi magát a néha akaratlanul is hímsovén megnyilvánulásokon, munkájával próbálva bizonyítani. Mint mondta, a legutóbbi SZKT-gyűlésen döbbent meg a legjobban, ahol kitűnt, valójában mekkora az ellenszenv a nők iránt. „Nem hinném, hogy nem tudnánk megállni a helyünket, csupán nem tudnánk felvenni a versenyt a sokáig beszélünk és semmit nem mondunk stílussal. Köztudott dolog, hogy a nők lelkiismeretesen végzik a munkájukat, talán ezért felelünk meg háttérmunkásoknak” – szögezte le.

Arra a kérdésre, hogy milyen esélyt lát az alapszabály-módosító indítványuk elfogadására, elmondta, reméli, hogy a szavazáskor nem a balkáni, hanem az európai stílus fog érvényesülni. „Merem remélni, hogy a kongresszusi küldöttek zömének a fejlődés a fő célja, ez pedig nem zárja ki a szakmailg megfelelő és elég tapasztalattal rendelkező nőket a döntéshozó pozíciókban való részvételből” – nyilatkozta Szabó, hozzátéve: máris van az RMDSZ-ben jópár ismert politikus, aki maximálisan támogatja a nőket, azt is felvállalva, hogy esetleg gúnyolódást vált ki ezzel.

Arról is tájékoztatott, hogy az alapszabályzat-módosító javaslatukban 15%-os kvótát javasoltak, ám a javaslatok közé végül százalékra vonatkozó pontosítás nélkül került be a nők és fiatalok részvételét előíró kitétel.

Kérdésünkre, hogy miért került ki a kvótajavaslatuk a szövegből, azt emelte ki, hogy az SZKT nagyobb hangsúlyt fektetett Eckstein-Kovács Péter javaslatára, ami 30%-ot írt elő, és „ettől meg megijedtek”. Ugyanakkor a szavazók 99%-a a teremben férfi volt. „Talán nem erről szól a téma?

Egy hímnemű RMDSZ-ben soha nem lesz esélyünk.

No meg az alapszabályzat-módosító bizottságban egy nő volt (szerk. megj.: Fekete Emőke). Mindnyájan tudjuk, hogy egy fecske nem csinál tavaszt” – mondta, hozzátéve: ha a kongresszus elfogadja a javaslatot kvóta nélkül, „nem fogunk zokogva kirohanni a teremből”. Felvetette annak lehetőségét is, hogy különböző pozíciókba „betesznek olyan bólogatójuliskákat”, akik eddig is az RMDSZ alkalmazásában voltak, és „akikről már meggyőződtek a vezérek, hogy csakis azt csinálják és csakis úgy beszélnek, ahogy ők elvárják tőlük”.

„Biztosítom arról, hogy továbbra is végezzük az elkezdett munkánkat. Majd csak eljön az az időszak is, amikor természetes lesz a nők jelenléte a társadalmi élet minden területén anélkül, hogy ilyen polémiákat keltsen. Lehet, hogy a mi generációnk ezt nem éri meg, de akkor is úgy gondoljuk, hogy nem volt hiába minden” – zárta mondanivalóját Szabó Annamária.

Az első valódi jele annak, hogy EU-s ország lettünk mostanság kezd érzékelhetővé válni. Mert ügy van, és méreteket ölt.

Lássuk csak!

Alig hiszek a szememnek, amikor internetes újságokat böngészve, azt látom, eszükbe jut egyeseknek, és 2007. február végén arról szólnak a krónikák, hogy nemzeti közösségünk 16 éve a romániai parlamentben működő képviselői között egy árva nőnemű lény sincs. Erre mondják, hogy isten malmai lassan őrölnek. De egyszer csak megőrlik az őrölnivalót. És remélhetőleg felőrlik ezt a feudális állapotot – vagy nevezhetem férfidiktatúrának – is.

Mindenki keresi az okokat, de a lényegről, a politikán kívül eső, emberi, pszichés tényezőkről nem esik szó, még a nők vélekedéseiben sem. Pedig itt sohasem politikáról volt szó, hanem az ösztönök dominanciájáról, a hiúságról, az erősebb elveszi-elvről, amivel a magas vezetőségben pozíciót elnyerő férfiak nemcsak a nőkkel, de egymással is harcolnak, ám egymást jobban tolerálják, mint a más neműeket. Ugyanis a hiúság sokkal fontosabb tényező, mint azt sokan vélik vagy bevallják. („Csak nem fogok egy nővel…”stb.)

Az elmúlt rendszerben szocializálódott 40 és 70 év közötti férfiak számára a nő a következőkre volt alkalmas: feleségnek és szeretőnek. Semmiképp sem egyenrangú társnak, aki pont úgy tud dolgozni, akár egy férfi, miközben még mos, főz, takarít, és gyermeket nevel. Akkoriban igazán nem nagyon nyílt lehetőség semmiféle karrier, legkevésbé politikai karrier befutására egy (különösen magyar) nő számára. Bár emlékszem, volt egy időszak, amikor a magas pártvezetőség parancsba adta, hogy a nőket is be kell vonni vezető pozíciókba, nemzetiségtől függetlenül, így lehettünk aztán al-ok és helyettesek: aligazgatók, párttitkár-helyettesek stb. Ez is csak egy választási szezont tartott, kampány volt, mint annyi minden, és eredménytelen.

Az elmúlt rendszerben szocializálódott nők pedig ahhoz szoktak hozzá, hogy ők a kettesek (mint ahogy mai napig a személyi szám kettessel kezdődik a nőknél), tehát hű vagy kevésbé hű kiszolgálói az erősebb nemnek, a családfenntartónak, ő csak hozzájárul a család nevű közösség fenntartásához stb. stb. Tehát semmiképp sem az önbecsülés, a magabiztosság, határozottság, önbizalom jellemezte és jellemzi a nőket nálunk. Egy kis udvariasság lefegyverzi őket, s annyi.

Ezt a feudális állapotot megörököltük, és kényelmes volt a férfiaknak, akik bekerültek a politika sodrába.

Ezek az asszonyok és férfiak nevelték fel a mai generáció lányait, tehát csodálkoznivaló nincs. Amíg iskolában, családban nem érvényesül az elv, hogy egyenlő esélye van mindenkinek, nemre való tekintet nélkül, addig a nők nem is fognak politizálni.

Az agyakban kell tehát rendet rakni kemény gyakorlati munkával és sok-sok beszélgetéssel. Például tudomásul venni, hogy a nők nincsenek kisebbségben lélekszámukat tekintve, sőt többségben vannak, csak éppen esélytelenek az élet (túl) számos területén.

Szóval, ki vezet kit?

Kuti Márta

Biztosan voltak olyan helyzetek, amikor úgy érezted, háttérbe szorítottak, akár azért mert nő vagy, akár azért, mert fiatal. Hogyan tudod ezeket a helyzeteket kezelni?

Lengyel Erika: – Hogyha az ember úgy vállal el egy feladatot, hogy most sikeres lesz, akkor egészen biztos, hogy a kudarcokat nagyon nehezen éli át. Én úgy mentem Bukarestbe, hogy tanulok, és így természetesnek veszem, hogy vannak pillanatok, amikor nehézségbe ütközöm, háttérbe szorítanak. Ez is egy kihívás: hogyan tudsz kijutni a sarokból. Ún úgy érzem, sikerült megoldanom ezeket a helyzeteket.

Azonban soha nem próbáltam visszaélni azzal, hogy nő vagyok. Ha előreengednek az ajtónál vagy kezet csókolnak, az rendben van, de akkor amikor szakmáról van szó, akkor a képzettség, a szakmai érvek számítanak, nem pedig az, hogy az illető nadrágot vagy szoknyát visel.

Szakértőként kerültél a miniszterelnök-helyettes tanácsosi pozícióba, nem jártad végig a szamárlétra különféle grádicsait az RMDSZ-en belül. Ez hátrányt jelentett-e?

– Ha plakátolással kezdtem volna az RMDSZ-ben, akkor máig sem jutottam volna különösebben előre. Korábban a közszolgálati televíziónál dolgoztam, tehát RMDSZ-tag nem lehettem. Viszont politikai műsorokat szerkesztettem, újságíróként tisztában voltam azzal, hogy mi az hogy RMDSZ, koalíció, vagy választások.

Szerintem nem kell valakinek a plakátolással kezdenie ahhoz, hogy szakértőként bejusson egy közigazgatási rendszerbe. Ismerni kell a területet, amelybe kineveznek, a politikai tapasztalat aztán idővel összegyűl. Mindenkinek megvan a maga útja az RMDSZ-ben: vannak olyanok, akik a területi szervezeteknél kezdik. Nekem ez így jött össze. Egyébként jöhetett volna egy férfi sajtótanácsos is. Én voltam az adott helyen az adott pillanatban.

Lengyel Erika Markó Béla miniszterelnök-helyettes sajtótanácsosa

Korábban mondtad, hogy nem a férfiakkal van a baj az RMDSZ-ben, hanem a nőkkel. Ezt kifejtenéd?

– Nem az RMDSZ-ben tevékenykedő nőkkel van a probléma, hanem a nőkkel általában véve. Szerintem a hölgyeket nem kell pozitívan diszkriminálni – a bátorítás jól jön, de nem szükséges a diszkrimináció. Ha küszöböket szabunk meg, az nem biztos, hogy serkenteni fogja a hölgyeket politizálásra.

Kíváncsian olvastam a hozzászólásokat az interjúkhoz a Transindex blog on – hát elég kevesen szóltak hozzá. És nem azért, mert nem jó a kampány, hanem mert szerintem nem érdekli a hölgyeket. Őket kellene felrázni picit. Azt hittem, nagyon vehemens hozzászólások lesznek, valahogy ilyen stílusban: “mi akarunk, de a férfiak nem engedik” – de az egészből nem ez derült ki.

Azzal, hogy nő vagy, nem fogod tudni meggyőzni a Nagy-Románia Pártot vagy a demokratákat arról, hogy jó a kulturális autonómia. Ha érvelsz, úgy is nehéz, talán nem is sikerül. Tehát az rendben van, hogy a felvonóban előre engedjenek, de amikor szakmáról van szó, akkor egyenlő partnerként tárgyalunk.

Ami az RMDSZ parlamenti frakcióit illeti – tudniillik azt, hogy egyetlen nő sincsen ezekben a testületekben – ez szerintem az erdélyi magyarság akaratát tükrözi. A választási listákon elfoglalt helyről előválasztások során döntenek. Én nem tudok sok nőről, aki indult volna az előválasztásokon.

Kolozsváron például a második helyen Szedilek Lenke áll. Amennyiben Eckstein-Kovács Péter szenátor visszalépne, ő kapna mandátumot, de ami most van, az az erdélyi magyar közösség akarata.

A nőknek kell elindulni a különféle megméretkezéseken, be kell bizonyítani a férfiaknak, hogy képesek vagyunk elmenni Bukarestbe, vagy helyi szinten politizálni, merünk vállalni felelős tisztségeket.

De nem tartom jónak, hogy 30 százalékos küszöböt szabjunk meg (ezt tartalmazta az alapszabály-módosító javaslat eredeti formája – szerk. megj.) . Ha nincsen elég nő, aki indulni akarna, akkor nem tartjuk be az alapszabályzatot?

Kell bátorítás, persze, de a küszöb sértő lenne szerintem. Én nőként miért tanulok, miért próbálok versenyképes lenni a munkaerő-piacon, ha csak azon az alapon is bejuthatok, mert nő vagyok? Nem, a képességeimet ismerjék el!

Miközben az RMDSZ a magyar kisebbség jogaiért küzd, nőként szinte lehetetlen vezető funkcióba jutni a szervezeten belül. Nem furcsa ez?

Smaranda Enache: – A nemzetközi statisztikák szerint a romániai politikában, illetve közéletben résztvevő nők aránya sokkal kisebb az uniós átlagnál. Ez tehát általános probléma Romániában. Az RMDSZ pedig még a román színvonalhoz képest is gyengén teljesít e tekintetben.

A romániai nők alulreprezentáltsága a közéletben, politikában, közhivatalokban vagy a diplomácia területén annak köszönhető, hogy a román társadalom konzervatívabb, az ortodox vallás a domináns, mely szintén kevésbé nyitott a nők közéleti szerepvállalása iránt.

Nem értek egyet azzal a belső döntéshozatali mechanizmussal, mely az RMDSZ-ben működik. De az, hogy egy szervezet egy kisebbség jogaiért száll síkra, még nem jelenti automatikusan azt, hogy az összes kisebbség – nemi, szexuális, stb. – jogait tiszteletben tartja.

Vannak olyan kisebbségi szervezetek, melyek nem érzékenyek az általában vett kisebbségi problematikára. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy az RMDSZ nem tartja fontosaknak a kisebbségek jogait általában, hiszen kulturális autonómia-tervezete kidolgozásakor más kisebbségekre is gondolt. De nem valószínű, hogy a konzervatív, néppárti RMDSZ lesz a nők, romák vagy bevándorlók jogainak a szószólója.

Smaranda Enache (fókuszban) a Pro Európa Liga társelnöke. Fotó: horiarusu.ro

A jövő heti kongresszuson megpróbálnak elfogadtatni egy olyan alapszabály-módosítást, mely kötelezővé tenné bizonyos számú nő bejuttatását a különféle döntéshozó szervekbe. Ez megoldás lehet?

- Csak akkor voltak sikeresek a nők, amikor kvótákat tudtak ráerőszakolni a különböző politikai pártokra. Sehol Európában vagy a világon nem lehetett megvalósítani másképp a nők arányos képviseletét a párt vezetőségén belül.

Általában a jobboldali pártok szokták visszautasítani ezeket a kvótákat mondván, hogy azok a baloldali, szociáldemokrata vagy kommunista pártokra jellemzőek. Nem lehet elvárni, hogy az RMDSZ vagy más pártok férfivezetősége magától elindítson egy liberális, modern politikát ami a nőket illeti.

Szükség van arra, hogy a női szervezetek maguk lépjenek föl. És nem elég, hogy egy listán arányosan vannak reprezentálva a férfiak és nők, hanem azt is kell garantálni, hogy megválasztható helyen is legyenek nők.

Finnországi nagykövetként azt tapasztaltam, hogy ha egy párton belül több vezetői szerv van, akkor megszületik egy konszenzus: mondjuk a párt belső parlamenti listáján nő legyen az első helyen, másodikon férfi, satöbbi. Egy másik listán pedig férfi kezd. Így jöhet létre az, hogy minden kinevezett és megválasztott pozícióban nagyon nagy mértékben vannak jelen nők Finnországban.

Van más minta is: míg Tansu Ciller Törökország miniszterelnöke volt, a nők sehol nem voltak a török államigazgatásban – ez egy látszatmegoldás: nőt juttatni egy nagyon magas pozícióba, alatta viszont semmi.

A román pártoknál az RMDSZ-nél kicsivel jobb a helyzet ebben a tekintetben. Náluk is volt hasonló vita?

- Igen, minden párton belül volt vita erről. Azt tudom mondani, hogy a Szociáldemokrata Párt, amikor kicsit európaibb kezdett lenni, el kellett fogadnia az európai szocialisták orientációját, és ők nagyobb mértékben hoztak nőket helyzetbe. A Năstase-kormányban volt a legtöbb női miniszter.

A jobboldali pártokon belül a kvóta-megoldást mindig visszautasították, mondván, hogy a kvóta-arányosság egy baloldali, felületes megoldás.

Furcsamód épp a Liberális Pártban van elég kevés nő. Ez hogyan magyarázható?

- A mi liberális pártunk egy nemzeti liberális párt, és sok kérdésben inkább a jobboldal, mint a közép felé orientálódik. Látjuk, hogy nemcsak a nők, hanem a nemzetiségek ügyében is konzervatívabb, mint az európai liberális pártok általában.

Kérdezett: Sipos Zoltán

Lehet, hogy a megyei szintű intézmények és hatóságok vezetői közt hangsúlyosan jelen vannak a nők, ám a csúcsvezetők – prefektusok, alprefektusok, megyei önkormányzati vezetők – közt annál kevesebben vannak (közülük ketten az RMDSZ színeiben jutottak a pozícióhoz). Megnéztük megyékre lebontva, hány nő tölt be magasabb tisztséget: az eredmény önmagáért beszél.

Az összesítés:

PREFEKTÚRÁK

MEGYEI ÖNKORMÁNYZATOK

Megyénként lebontva:

Szerző: Bakk-Dávid Tímea