Olvasói levél – Nőket a csúcsra, de hogyan?
Az első valódi jele annak, hogy EU-s ország lettünk mostanság kezd érzékelhetővé válni. Mert ügy van, és méreteket ölt.
Lássuk csak!
Alig hiszek a szememnek, amikor internetes újságokat böngészve, azt látom, eszükbe jut egyeseknek, és 2007. február végén arról szólnak a krónikák, hogy nemzeti közösségünk 16 éve a romániai parlamentben működő képviselői között egy árva nőnemű lény sincs. Erre mondják, hogy isten malmai lassan őrölnek. De egyszer csak megőrlik az őrölnivalót. És remélhetőleg felőrlik ezt a feudális állapotot – vagy nevezhetem férfidiktatúrának – is.
Mindenki keresi az okokat, de a lényegről, a politikán kívül eső, emberi, pszichés tényezőkről nem esik szó, még a nők vélekedéseiben sem. Pedig itt sohasem politikáról volt szó, hanem az ösztönök dominanciájáról, a hiúságról, az erősebb elveszi-elvről, amivel a magas vezetőségben pozíciót elnyerő férfiak nemcsak a nőkkel, de egymással is harcolnak, ám egymást jobban tolerálják, mint a más neműeket. Ugyanis a hiúság sokkal fontosabb tényező, mint azt sokan vélik vagy bevallják. („Csak nem fogok egy nővel…”stb.)
Az elmúlt rendszerben szocializálódott 40 és 70 év közötti férfiak számára a nő a következőkre volt alkalmas: feleségnek és szeretőnek. Semmiképp sem egyenrangú társnak, aki pont úgy tud dolgozni, akár egy férfi, miközben még mos, főz, takarít, és gyermeket nevel. Akkoriban igazán nem nagyon nyílt lehetőség semmiféle karrier, legkevésbé politikai karrier befutására egy (különösen magyar) nő számára. Bár emlékszem, volt egy időszak, amikor a magas pártvezetőség parancsba adta, hogy a nőket is be kell vonni vezető pozíciókba, nemzetiségtől függetlenül, így lehettünk aztán al-ok és helyettesek: aligazgatók, párttitkár-helyettesek stb. Ez is csak egy választási szezont tartott, kampány volt, mint annyi minden, és eredménytelen.
Az elmúlt rendszerben szocializálódott nők pedig ahhoz szoktak hozzá, hogy ők a kettesek (mint ahogy mai napig a személyi szám kettessel kezdődik a nőknél), tehát hű vagy kevésbé hű kiszolgálói az erősebb nemnek, a családfenntartónak, ő csak hozzájárul a család nevű közösség fenntartásához stb. stb. Tehát semmiképp sem az önbecsülés, a magabiztosság, határozottság, önbizalom jellemezte és jellemzi a nőket nálunk. Egy kis udvariasság lefegyverzi őket, s annyi.
Ezt a feudális állapotot megörököltük, és kényelmes volt a férfiaknak, akik bekerültek a politika sodrába.
Ezek az asszonyok és férfiak nevelték fel a mai generáció lányait, tehát csodálkoznivaló nincs. Amíg iskolában, családban nem érvényesül az elv, hogy egyenlő esélye van mindenkinek, nemre való tekintet nélkül, addig a nők nem is fognak politizálni.
Az agyakban kell tehát rendet rakni kemény gyakorlati munkával és sok-sok beszélgetéssel. Például tudomásul venni, hogy a nők nincsenek kisebbségben lélekszámukat tekintve, sőt többségben vannak, csak éppen esélytelenek az élet (túl) számos területén.
Szóval, ki vezet kit?
Kuti Márta
