Csép Andrea: csak óvatosan a pozitív diszkriminációval!
Hogyan látod a nők helyzetét az RMDSZ-ben?
Csép Andrea: – Úgy vélem, kicsit eltúlzott az a vélemény, mely szerint az RMDSZ-ben hátrányba lennének szorítva a nők – főleg, ha Maros megyében vizsgáljuk a kérdést.
Igaz, hogy a képviselők és szenátorok sorában nem találjuk meg őket, de hadd kérdezzem meg: melyik jelenlegi képviselő vagy szenátor helyett kéne más legyen pusztán azért, hogy a nő is megjelenjen valamilyen kimutatásban?
Legyünk a józan eszünknél! – a Maros megyei képviselő testület olyan markáns politikusokat vonultat fel, akik meghatározó tényezői az erdélyi magyar közéletnek, ezeket nem volna ésszerű úgymond az esélyegyenlőség oltárán feláldozni.
Bár az országgyűlési testületekben nem képviselteti magát a női nem, a megyei szintű intézmények és hatóságok vezető struktúráiban markáns a képviseletük. Lokodi Edit Emőke a megyei tanács elnöke, de a biztosítóházat, nyugdíjpénztárat, környezetvédelmi felügyelőséget, ifjúsági hatóságot is nő vezeti.
Ugyanez a helyzet a megyei szintű politikai testületekben is. Személyemben nő a megyei szervezet második legrangosabb vezetője; de az Önkormányzati Tanács elnöke is nő, és nagyon sokan tevékenykednek különböző vezetőségi testületekben. Egy szó mint száz, én nem érzékelek olyan hátrányos megkülönböztetést, ami miatt túl kellene hangsúlyozni a pozitív diszkrimináció elvét.
Sikeresen pályáztál a Robert Schuman Institute képzésére, amelynek témája a nők politikai szerepvállalása (Enhancing Women’s Participation in Politics). Miért veszel részt ebben a programban?
- A szakmai felkészültséget olyan erős adunak tartom, ami önmagában is elégséges ahhoz, hogy helyzetbe hozzon. Én a pozíciómat elsősorban szakmailag szeretném megerősíteni, és a képzés ezt a célt szolgálja. Tény az, hogy az általános erdélyi szemléletben még mindig uralkodik egyfajta férfi-dominancia elv, ami elképzelhető, hogy a politikai választásokon is érvényesül.
Ennek ellenére a politikai küzdelemben van-e előnye annak, hogy nő vagy?
- Erre a kérdésre én azt felelném, hogy nem nő, hanem családanya vagyok elsősorban – feleség egy férj mellett, három gyerek édesanyja. Nő mivoltomat, nemi identitástudatomat teljes mértékben átitatja ez.
Jellemző rám a fokozott koncentrációs készség, a felmerülő kérdések árnyalt kezelése, de az anyákra jellemző féltő harciasság is, ami alkalmassá tesz arra, hogy küzdeni tudjak azokért az elvekért, ügyekért, szervezetekért, helyi tisztségviselőkért, illetve közösségekért, amelyeket sajátomnak is tekintek.
Azt hiszem, az anyák hasznára válnak a politikumnak, amely sokszor egyoldalú és nyers eszközöket használ. Kérdésedre válaszolva inkább azt mondanám, hogy nem származik hátrányom abból, hogy nő vagyok. Ha nekem nem is származik előnyöm ebből, de a közéletnek és a közéleti folyamatoknak mindenképpen.
Előfordult veled, hogy éreztél előítéletet amiatt, hogy nő vagy?
- Természetesen igen, többször is, de ezeket a helyzeteket természetes és egészséges kihívásoknak tartom. Az én szakmai sikereim tulajdonképpen hatványozott értékű sikerek, mivel amikor egy kérdést megoldok, nemcsak az ügyet viszem dűlőre, hanem a siker azzal az elégtétellel is társul, hogy mindezt a férfiak előítélete dacára, nőként sikerült megoldanom.
Van szerinted logikus magyarázat arra, hogy az RMDSZ az egyetlen párt, amelynek sem a képviselőházban, sem a szenátusban nincs női frakciótagja?
- Pillanatnyilag valóban nincs, de köztudott, hogy az előző időszakban voltak. Említettem az előbb is, hogy létezik egy latens óvatosság a nőkkel szemben, ami tükröződik az ilyen statisztikákban. De hangsúlyozom, hogy én nem tartom ésszerűnek a pozitív diszkrimináció gyakorlását, mivel nem lehet valamiféle agresszív nőellenességről beszélni.
Nyilván az RMDSZ képviselőházi és szenátusi frakciói jobban exponáltak a közvélemény előtt, ezért úgy tűnik, hogy a nők ki vannak szorítva a porondról, de a valóság az, hogy kulcsfontosságú intézmények vezető struktúráiban szinte domináns a nők jelenléte.
Elképzelhetőnek tartom, hogy vidéki önkormányzati testületekben csak a pozitív diszkrimináció támogatásával lehetne nőket helyzetbe hozni. Ezekre az esetekre gondolva úgy érzem, hogy az esélyegyenlőség ilyenszerű hangsúlyozása hasznos lehetne, sőt, ha az ily módon támogatott nők tényleg hatékony önkormányzati munkát tudnak kifejteni, akkor a pozitív diszkriminációnak hosszú távon valóban haszna van a helyi társadalomra nézve.
De könnyen előfordulhat az is, hogy egy vezető testületbe beerőltetett nő szakmai inkompetencia miatt nem tud kellően hatékony lenni, és ezzel diszkreditálja az elvet, tovább fokozva az előítéleteket.
Szóval azt hiszem, hogy a pozitív diszkrimináció elvét csak ajánlás formájában lenne érdemes hangoztatni és okos óvatossággal. Ez egy olyan kérdés, ami a mentalitásban kell elsősorban tisztázódjon, és nem merev határozatokban.
Kérdezett: Balázsi-Pál Előd
