Naphegyi Andrea: a nők az RMDSZ-ben legtöbbször “leánkák” maradnak
Milyen érzés egy olyan szervezetben dolgozni, ahol minden nő tudja, hogy sosem lehet belőle alfa-hím?
Naphegyi Andrea: – Ez még önmagában nem olyan nagy baj. Képzeld el, ha elkezdenél nőként egy politikai szervezetben dolgozni, és rögtön alfa-hímmé válnál! Na de, komolyra fordítva a szót, egy kicsit átfogalmaznám a kérdést, és arra próbálnék választ adni, hogy milyen érzés olyan társadalomban élni, amelyben a férfi és nő szerep még mindig hagyományosan értelmezett, és az úgynevezett egyenjogúság még várat magára… De remélem, nem sokáig.
A kérdésfelvetés tehát sajnos nemcsak az RMDSZ vonatkozásában jogos, hanem ennél sokkal szélesebb körben: ha Nyugat- és Közép-Kelet Európa között próbálnék párhuzamot vonni, akkor ez utóbbi esetében a hagyományos férfi-nő szerep sokkal hangsúlyosabb formában jelentkezik, ha viszont Ázsia egyes országai képezik az összehasonlítás tárgyát, akkor azt kell mondanom, hogy nagyon jól állunk.
A romániai politikai szférát tekintve az RMDSZ esetében erőteljesebben jelentkezik ez a fajta gondolkodásmód: azaz a férfiak kerülnek előtérbe, a nők pedig legtöbbször “leánkák” maradnak…
Persze nem minden nő kíván előtérbe kerülni, egyesek sokkal jobban érzik magukat szakértői, kutatói minőségben. Ezt azonban kétségkívül az egyéni választás kellene legyen, nem pedig egy megváltozhatatlan – vagy hát nehezen megváltoztatható – kritériumnak, a nemünknek, kellene meghatároznia.
Fel lehet-e lépni a “leánkázás” ellen, és ha igen, hogyan?
- Elsősorban tanulással, tudással és tapasztalattal. De ez önmagában nem elegendő, hanem szükség van egy határozott fellépésre is. Hogy csak egy példát említsek, amikor RMDSZ-es körökben a férfiak egymással kezet fognak, és rajtad nőként keresztülnéznek, akkor te is kezet nyújtasz. Eddig mindig bevált!
Naphegyi Andrea 2000-ben végzett újságíró szakon, 2001-2002-ben mesterizett a CEU jogi tanszékének emberi jogi szakán.
Jelenleg Brüsszelben dolgozik Kónya-Hamar Sándor EP-képviselő asszisztenseként. 1998-ban kezdte RMDSZ-es pályafutását az Önkormányzati Hírlevél szerkesztőjeként, majd előadó a Területi Szervezetekért felelős főosztályon. 2005 februárja és 2006 szeptembere között egy PHARE-projekten dolgozott a diszkriminációellenes tanácsnál.
Sokan panaszkodnak, hogy az RMDSZ-ben a férfiak khm… nem éppen előzékenyek a nőkkel szemben, és most finoman fogalmaztam. Neked mi a tapasztalatod?
- Elég ellentmondásos a kérdés, és a helyzet is. Egyrészt nőként elvárjuk, hogy előzékenyek legyenek velünk szemben a férfiak, másrészt pedig tekintsenek el attól, hogy nők vagyunk, és kezeljenek egyenlő félként. Nem csoda, hogy már nem tudják, hogyan viselkedjenek.
Azt gondolod, hogy előzékenység és egyenlő félként való kezelés kizárják egymást?
Nem, nem gondolom ezt, csak nagyon nehéz meghatározni, hol végződik az előzékenység, és hol kezdődik az egyenlő félként való kezelés. A személyes tapasztalatom viszont azt mutatja, hogy RMDSZ-es körökben sokkal előzékenyebbek a férfiak, mint például a nyugat-európai férfiak nagy többsége.
Mit gondolsz, a pozitív diszkrimináció – az, hogy kötelező a nők pozícióba juttatása – segít a helyzeten, vagy ez csak egy amolyan gesztus, és a nők továbbra is a futottak még-kategóriában szerepelnek majd?
- Első körben szükség van erre a pozitív megkülönböztetésre, mégha egy ideig, talán évekig nem fogjuk érzékelni a hatását. De ha perspektivikusan tekintem a helyzetet, remélem, hogy a romániai társadalom is eljut arra a szintre, hogy a kormány 26 tagja közül 10 nő legyen, ahogy ez Hollandiában a napokban beiktatandó kabinet esetében történt. Bár még ebben az esetben sincs teljes egyenlőség!
Személyes karrieredben mi volt a legfontosabb-legfelelősségteljesebb feladat, amire az RMDSZ-től kaptál megbízást?
- Felidézve néhány évi munkámat, a legfelelősségteljesebb szerepem talán a 2004-es választási kampányban volt, amikor részt vettem a helyi szintű stratégiák kialakítási és kampányeszközök azonosítási folyamatában. Amit viszont a leginkább szerettem, az önkormányzati képviselők számára tartott képzéssorozat volt a választókkal való kapcsolattartásról.
Másképp kérdem: milyen kérdésekben hoztál döntéseket?
- Nem kell megijedni, nem úgy hoztam döntéseket, hogy eldöntöttem, hogy Nagyváradon milyen stratégia lesz a legcélravezetőbb, de a kommunikációs szakértőkkel együtt “brainstorming”-oltam. Úgyhogy ha annak kell kiderülnie, hogy nőként nem bíztak rám valós döntési lehetőséget, akkor kiderült!
Van-e jelenleg valamilyen kiugrási lehetőség a nők számára az RMDSZ-ben? Gondolok arra, hogy 2004 óta sokan dolgoznak különféle minisztériumokban. Jelent-e ez valamilyen változást?
- Ez elsősorban bizonyítási lehetőség, így tehát része a változási folyamatnak. De nem ezekben az egyéni helyzetekben látom a változás kulcsát, hanem a mentalitásváltásban. Ahhoz azonban, hogy ezen a szinten változás történjék, a gyakorlatban is tenni kell, úgyhogy a kettő együtt jár.
Kérdezett: Sipos Zoltán
