Szabó Annamária: „nem fogunk zokogva kirohanni a teremből”
A Nők a Nőkért Szövetség RMDSZ-platform elnöke, Szabó Annamária a pozitív diszkriminációról, a hímnemű RMDSZ-társadalomról és a „bólogatójuliskákról”.
„Úgy gondolom, hogy hasznos a román nőszervezetekkel való kapcsolatunk, mert bizonyos fokig közösek a problémáink, viszont annál is fontosabb az, hogy a magyar nőknek is legyen szervezete, mert az általános problémák mellett nekünk még a kettős kisebbségi helyzetünkből származó gondjaink is vannak – ezek orvoslására fontosak a nők a döntéshozó pozíciókban” – fejtette ki megkeresésünkre Szabó Annamária.
A Nők a Nőkért Szövetség eddigi tevékenységei: adományokat gyűjtöttek árvaházi gyerekeknek, anyák napi ünnepséget szerveztek. A nők szerepe az Európai Unióban címmel tartották meg tavaly első konferenciájukat Zilahon, az idéntől pedig pályázatíró tanfolyamsorozatot indítottak nőknek. Kapcsolatban állnak egy román civil szervezettel, a marosvásárhelyi Menedzser Nők Szövetségével, amellyel közösen elindították a Nők a politikában képzéssorozatot, egy másik közös projektjük keretén belül pedig a nyugdíjtörvény nőkre nézve hátrányos paragrafusainak módosításáért lobbiznak.
Szabó Annamária a Maros Megyei Környezetvédelmi Hivatal szakfelügyelője, 2002-től aktív tagja az RMDSZ-nek, kétgyerekes családanya. Alapító tagja a 2004-ben alakult Nők a Nőkért Szövetségnek, amelynek jelenleg az elnöke.
Szerinte sok olyan szociális probléma vár megoldásra, amelyeknek elsősorban a nők a szenvedő alanyai, és mivel „a nők problémáit mindenképpen a nők értik meg a legjobban”, a törvényhozó fázisban feltétlenül szükséges a nők jelenléte. „Meggyőzőbben tudnak érvelni és sokkal kitartóbban tudnak harcolni az őket érintő problémák megoldásában. Tapasztaltuk már, hogy elég sok olyan törvény született, ami hátrányos a nőkre nézve, no meg vannak olyan életben levő régebbi rendelkezések (például a családjogi törvény), amelyek a nőkre nézve diszkriminatív paragrafusokat tartalmaznak.”
A tagbázisról szólva arról tájékoztatott, jelen pillanatban három megyében van aktív fiókszervezetük: Maros, Máramaros és Szilágy megyében. Számszerű összevetést még nem készítettek, de
egyre többen jelzik, hogy szeretnének hozzájuk csatlakozni.
A szövetségnek egyébként RMDSZ-ügyvezető elnök, városi RMDSZ-elnök és alelnök tagjai is vannak, valamint olyan, közalkalmazotti tisztségben lévő nők, akik részt vesznek a Nők a Nőkért rendezvényein, de nem vállalhatnak politikai szerepet.
Arra, hogy egyes vélemények szerint a Nők a Nőkért Szövetség csupán az RMDSZ-ben dolgozó nők egy nagyon kis rétegét képviseli, és a magas pozíciókat betöltő nők jó része nem tagja a platformnak, úgy reagált: ennek hangoztatásával egyesek a platform tekintélyét akarják csökkenteni. Emlékeztetett arra, hogy a platform ezelőtti elnöke, Böndi Gyöngyike abban az időben képviselő volt, ami „RMDSZ-en belül a lehető legmagasabb pozíció egy nőnek”, aztán prefektus lett, de támogatását nem vonta meg a szövetségtől. Ugyanakkor hozzátette, olyan nők is vannak RMDSZ-berkekben, akik a szövetségben kezdték a pályafutásukat,
de csak ugródeszkának használták,
és tisztségbe kerülésük után nem érdekelte már őket a platform munkája, sőt ha tehetik, „keresztbe is tesznek”. „Erre én azt mondanám, hogy a kutya sem harapja meg azt a kezet, amelyik eteti” – jelentette ki az elnök.
Az, hogy a platform megalakulásakor nem volt jelen több magas pozícióban levő nő, szerinte csakis azt bizonyítja, hogy „létezik egy hímnemű RMDSZ-társadalom, amelynek tagjai nem bírják alkalmazni a pozitív diszkrimináció elvét épp abban a kisebbségi szervezetben, amely a pozitív diszkriminációért küzd 17 éve”. Ha pedig úgy tűnik, kis réteget képviselnek, azt a jelen pillanatban magas pozíciókban levő politikusoknak köszönhetik, akik „be akarják bizonyítatni, hogy ez a szervezet csak egy pár név nélküli nő tömörülése”. Szerinte azok, akik másképp vélekednek, vagy nem ismerik a reális helyzetet a szövetségen belül, vagy pedig mindenképpen le akarják járatni a platformot.
„Senki sem születik vezető politikusnak vagy vezéregyéniségnek, de nem kell elvenni senkitől az esélyt arra, hogy azzá váljon, ha van rá hajlama, akarata vagy megfelelő felkészültsége. Sajnos egy nő esetében ez nehéz dolog, mert a nőknek kétszeresen kell bizonyítaniuk ahhoz, hogy egy félszer észrevegyék őket. Sőt olyanok hangoztatják a leghangosabban a szakmai felkészültséget, akiknek nem ártana, ha körülnéznének a saját maguk háza táján” – fejtette ki Szabó Annamária.
Hogyan lehet leépíteni a tradicionalista erdélyi magyar társadalomban a sztereotípiákat? Ez a folyamat már rég megkezdődött, napjainkban a nők által elfoglalt munkahelyek zömén (közigazgatás, egészségügy, tanügy stb.) olyan munkaprogrammal dolgoznak, hogy
kevés idő marad a „naphosszat-a-kályha-mellett” című fejezetre
– véli Szabó Annamária. Ugyanakkor statisztikailag kimutatott adat, hogy több nőnek, mint férfinek van felsőfokú végzettsége, ami már magáért beszél, vagyis mind több és több nő foglalkozik előbb a karierrépítéssel, majd azután a családalapítással.
Az elnök asszony, mint kifejtette, hamar túlteszi magát a néha akaratlanul is hímsovén megnyilvánulásokon, munkájával próbálva bizonyítani. Mint mondta, a legutóbbi SZKT-gyűlésen döbbent meg a legjobban, ahol kitűnt, valójában mekkora az ellenszenv a nők iránt. „Nem hinném, hogy nem tudnánk megállni a helyünket, csupán nem tudnánk felvenni a versenyt a sokáig beszélünk és semmit nem mondunk stílussal. Köztudott dolog, hogy a nők lelkiismeretesen végzik a munkájukat, talán ezért felelünk meg háttérmunkásoknak” – szögezte le.
Arra a kérdésre, hogy milyen esélyt lát az alapszabály-módosító indítványuk elfogadására, elmondta, reméli, hogy a szavazáskor nem a balkáni, hanem az európai stílus fog érvényesülni. „Merem remélni, hogy a kongresszusi küldöttek zömének a fejlődés a fő célja, ez pedig nem zárja ki a szakmailg megfelelő és elég tapasztalattal rendelkező nőket a döntéshozó pozíciókban való részvételből” – nyilatkozta Szabó, hozzátéve: máris van az RMDSZ-ben jópár ismert politikus, aki maximálisan támogatja a nőket, azt is felvállalva, hogy esetleg gúnyolódást vált ki ezzel.
Arról is tájékoztatott, hogy az alapszabályzat-módosító javaslatukban 15%-os kvótát javasoltak, ám a javaslatok közé végül százalékra vonatkozó pontosítás nélkül került be a nők és fiatalok részvételét előíró kitétel.
Kérdésünkre, hogy miért került ki a kvótajavaslatuk a szövegből, azt emelte ki, hogy az SZKT nagyobb hangsúlyt fektetett Eckstein-Kovács Péter javaslatára, ami 30%-ot írt elő, és „ettől meg megijedtek”. Ugyanakkor a szavazók 99%-a a teremben férfi volt. „Talán nem erről szól a téma?
Egy hímnemű RMDSZ-ben soha nem lesz esélyünk.
No meg az alapszabályzat-módosító bizottságban egy nő volt (szerk. megj.: Fekete Emőke). Mindnyájan tudjuk, hogy egy fecske nem csinál tavaszt” – mondta, hozzátéve: ha a kongresszus elfogadja a javaslatot kvóta nélkül, „nem fogunk zokogva kirohanni a teremből”. Felvetette annak lehetőségét is, hogy különböző pozíciókba „betesznek olyan bólogatójuliskákat”, akik eddig is az RMDSZ alkalmazásában voltak, és „akikről már meggyőződtek a vezérek, hogy csakis azt csinálják és csakis úgy beszélnek, ahogy ők elvárják tőlük”.
„Biztosítom arról, hogy továbbra is végezzük az elkezdett munkánkat. Majd csak eljön az az időszak is, amikor természetes lesz a nők jelenléte a társadalmi élet minden területén anélkül, hogy ilyen polémiákat keltsen. Lehet, hogy a mi generációnk ezt nem éri meg, de akkor is úgy gondoljuk, hogy nem volt hiába minden” – zárta mondanivalóját Szabó Annamária.
