Bíró Rozi: a pozitív diszkrimináció a megoldás
Bíró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere, vállalkozó. További infók: www.birorozalia.ro
Transindex: Miért nincsenek nők az RMDSZ-ben?
Bíró Rozi: Beleszületünk, így nem tűnik fel, hogy másképp is lehetne. Ez a világ a férfiuralomról szól.
Miért más a te történeted?
Talán két dolog miatt. Az akaratérő és – ami legalább ennyire fontos – a csapat, ami mellém állt. Ez egy 2-3 emberből álló kis csapat, amely felkarolt, segített, adott esetben előttem járt.
Volt a csapatodban más nő is?
Igen.
Fontos az, hogy Nagyváradon vagy? Könnyebb volt itt nőként politikai karriert csinálni, mint máshol?
Szerintem igen. Több okom is volt rá, hogy Nagyváradot választottam és nem Marosvásárhelyt vagy Kolozsvárt. Marosvásárhelyen születtem, nőttem fel, Kolozsváron jártam egyetemre, mind a két városból többet kaptam, mint ízelítőt. És mégis Nagyvárad mellett döntöttem, úgy hiszem, nyitottabbak az emberek, könnyedebbek, lezserebbek, és emiatt át lehet hágni bizonyos íratlan szabályokat azért, hogy eredményesebbek lehessünk.
Kongresszusi küldött leszel az idén is, legutóbb is az voltál. Emlékszel arra a pillanatra, amikor az RMDSZ kongresszus átment “kangresszusba” és leszavazta az indítványt, amiben a nőkre vonatkozó pozitív diszkriminációt javasolták?
Persze. Gondolom ezt egyféleképpen lehet megélni férfiként, és másféleképpen nőként. Bennem kettős érzést váltott ki. Az egyik az volt, hogy van egy férfi, aki ennek a dolognak a zászlaját viszi, felvállalja, ez nagyon pozitív. A másik negatív érzés, mert hirtelen az jut az ember eszébe, hogy a nők nem alkalmatlanabbak, mint a férfiak, ezért nincs miért előírni a pozitív diszkriminációt. Persze az első, pozitív érzés volt a domináns. A második szemponttal kapcsolatban úgy érzem, több szerepet kellene felvállaljanak a sikeres nők a többi tehetséges nő döntéshozói helyzetbe hozásának érdekében.
Beszéljünk a nagyon konkrét helyzetről. Az RMDSZ parlamenterei kizárólag férfiak, itt stratégiai-politikai döntéseket is kizárólag férfiak hoznak. Van ugyan a Nők a nőkért platform, de hát az olyan, mintha nem is létezne… Miben látod a helyzet kezelését?
A helyzet pozitív diszkriminációval oldható meg. Erre azért van szükség, hogy megadasson a lehetőség a nőknek, és egyben rákényszerítse a nőket – és itt nem tekintem magamat sem kivételnek – hogy felvállaljanak bizonyos tisztségeket. Abban a pillanatban, ahogy ez teljesül, már lehet stratégiát kigondolni arra, hogyan kell pozitív diszkrimináció nélkül állandósítani a nők jelenlétét a legmagasabb szinteken is. És persze szükség van működő RMDSZ-en belüli női platformra is.
Nők a nőkért?
Biztos nem ezt a nevet adnám neki. A közösség kell legyen a nőkért.
Te melyik ide vágó indítványt szavaznád meg a kongresszuson teljes megelégedéssel?
Azt tartanám korrektnek, hogy százalékban vagy a helyek számában határozzuk meg azt, hogy a vezető szervekben hány nőnek kell okvetlenül szerepet vállalnia. Meredek, nekem is meredek abban a logikában, hogy erre talán nem lenne szükség, hiszen nem vagyunk sérültek. A helyzetet, azt hiszem, mégis kezelni kell valahogy.
Mennyi az annyi?
Operatív Tanács, SZKT, ha 10%, akkor az 1 illetve 14 nő. Persze nagyon kell figyelni arra, mi az, ami reális, mi az, ami ebben a pillanatban magas színvonalon teljesíthető.
Ez a 10% játék a számokkal, vagy az a szám, amit optimálisnak gondolsz?
Nevezzük inkább a feltétlenül szükségesnek. Az optimális, és amit átvihetőnek is tartok, az valójában 20% körül van. Ezt tartalmilag is fel lehet tölteni, és ez más hatást is ki tudna fejteni.
Változna az RMDSZ politikája, ha feminín jelleget is kapna, vagy a politika olyan műfaj, hogy nincs különbség aközött, hogy milyen neműek csinálják?
Változna, olyan értelemben, hogy nyitottabb perspektívából vizsgálná meg a kérdéseket. Nem hiszem, hogy egy 20%-os női jelenlét jelentős változást hozna, de abban biztos vagyok, hogy az RMDSZ csak nyerne vele.
Kérdezett: Kelemen Attila
