Lengyel Erika: nem a férfiakkal van a baj, hanem a nőkkel
Biztosan voltak olyan helyzetek, amikor úgy érezted, háttérbe szorítottak, akár azért mert nő vagy, akár azért, mert fiatal. Hogyan tudod ezeket a helyzeteket kezelni?
Lengyel Erika: – Hogyha az ember úgy vállal el egy feladatot, hogy most sikeres lesz, akkor egészen biztos, hogy a kudarcokat nagyon nehezen éli át. Én úgy mentem Bukarestbe, hogy tanulok, és így természetesnek veszem, hogy vannak pillanatok, amikor nehézségbe ütközöm, háttérbe szorítanak. Ez is egy kihívás: hogyan tudsz kijutni a sarokból. Ún úgy érzem, sikerült megoldanom ezeket a helyzeteket.
Azonban soha nem próbáltam visszaélni azzal, hogy nő vagyok. Ha előreengednek az ajtónál vagy kezet csókolnak, az rendben van, de akkor amikor szakmáról van szó, akkor a képzettség, a szakmai érvek számítanak, nem pedig az, hogy az illető nadrágot vagy szoknyát visel.
Szakértőként kerültél a miniszterelnök-helyettes tanácsosi pozícióba, nem jártad végig a szamárlétra különféle grádicsait az RMDSZ-en belül. Ez hátrányt jelentett-e?
– Ha plakátolással kezdtem volna az RMDSZ-ben, akkor máig sem jutottam volna különösebben előre. Korábban a közszolgálati televíziónál dolgoztam, tehát RMDSZ-tag nem lehettem. Viszont politikai műsorokat szerkesztettem, újságíróként tisztában voltam azzal, hogy mi az hogy RMDSZ, koalíció, vagy választások.
Szerintem nem kell valakinek a plakátolással kezdenie ahhoz, hogy szakértőként bejusson egy közigazgatási rendszerbe. Ismerni kell a területet, amelybe kineveznek, a politikai tapasztalat aztán idővel összegyűl. Mindenkinek megvan a maga útja az RMDSZ-ben: vannak olyanok, akik a területi szervezeteknél kezdik. Nekem ez így jött össze. Egyébként jöhetett volna egy férfi sajtótanácsos is. Én voltam az adott helyen az adott pillanatban.
Lengyel Erika Markó Béla miniszterelnök-helyettes sajtótanácsosa
Korábban mondtad, hogy nem a férfiakkal van a baj az RMDSZ-ben, hanem a nőkkel. Ezt kifejtenéd?
– Nem az RMDSZ-ben tevékenykedő nőkkel van a probléma, hanem a nőkkel általában véve. Szerintem a hölgyeket nem kell pozitívan diszkriminálni – a bátorítás jól jön, de nem szükséges a diszkrimináció. Ha küszöböket szabunk meg, az nem biztos, hogy serkenteni fogja a hölgyeket politizálásra.
Kíváncsian olvastam a hozzászólásokat az interjúkhoz a Transindex blog on – hát elég kevesen szóltak hozzá. És nem azért, mert nem jó a kampány, hanem mert szerintem nem érdekli a hölgyeket. Őket kellene felrázni picit. Azt hittem, nagyon vehemens hozzászólások lesznek, valahogy ilyen stílusban: “mi akarunk, de a férfiak nem engedik” – de az egészből nem ez derült ki.
Azzal, hogy nő vagy, nem fogod tudni meggyőzni a Nagy-Románia Pártot vagy a demokratákat arról, hogy jó a kulturális autonómia. Ha érvelsz, úgy is nehéz, talán nem is sikerül. Tehát az rendben van, hogy a felvonóban előre engedjenek, de amikor szakmáról van szó, akkor egyenlő partnerként tárgyalunk.
Ami az RMDSZ parlamenti frakcióit illeti – tudniillik azt, hogy egyetlen nő sincsen ezekben a testületekben – ez szerintem az erdélyi magyarság akaratát tükrözi. A választási listákon elfoglalt helyről előválasztások során döntenek. Én nem tudok sok nőről, aki indult volna az előválasztásokon.
Kolozsváron például a második helyen Szedilek Lenke áll. Amennyiben Eckstein-Kovács Péter szenátor visszalépne, ő kapna mandátumot, de ami most van, az az erdélyi magyar közösség akarata.
A nőknek kell elindulni a különféle megméretkezéseken, be kell bizonyítani a férfiaknak, hogy képesek vagyunk elmenni Bukarestbe, vagy helyi szinten politizálni, merünk vállalni felelős tisztségeket.
De nem tartom jónak, hogy 30 százalékos küszöböt szabjunk meg (ezt tartalmazta az alapszabály-módosító javaslat eredeti formája – szerk. megj.) . Ha nincsen elég nő, aki indulni akarna, akkor nem tartjuk be az alapszabályzatot?
Kell bátorítás, persze, de a küszöb sértő lenne szerintem. Én nőként miért tanulok, miért próbálok versenyképes lenni a munkaerő-piacon, ha csak azon az alapon is bejuthatok, mert nő vagyok? Nem, a képességeimet ismerjék el!
