Hogyan látod a nők helyzetét az RMDSZ-ben?

Csép Andrea: – Úgy vélem, kicsit eltúlzott az a vélemény, mely szerint az RMDSZ-ben hátrányba lennének szorítva a nők – főleg, ha Maros megyében vizsgáljuk a kérdést.

Igaz, hogy a képviselők és szenátorok sorában nem találjuk meg őket, de hadd kérdezzem meg: melyik jelenlegi képviselő vagy szenátor helyett kéne más legyen pusztán azért, hogy a nő is megjelenjen valamilyen kimutatásban?

Legyünk a józan eszünknél! – a Maros megyei képviselő testület olyan markáns politikusokat vonultat fel, akik meghatározó tényezői az erdélyi magyar közéletnek, ezeket nem volna ésszerű úgymond az esélyegyenlőség oltárán feláldozni.

Bár az országgyűlési testületekben nem képviselteti magát a női nem, a megyei szintű intézmények és hatóságok vezető struktúráiban markáns a képviseletük. Lokodi Edit Emőke a megyei tanács elnöke, de a biztosítóházat, nyugdíjpénztárat, környezetvédelmi felügyelőséget, ifjúsági hatóságot is nő vezeti.

Ugyanez a helyzet a megyei szintű politikai testületekben is. Személyemben nő a megyei szervezet második legrangosabb vezetője; de az Önkormányzati Tanács elnöke is nő, és nagyon sokan tevékenykednek különböző vezetőségi testületekben. Egy szó mint száz, én nem érzékelek olyan hátrányos megkülönböztetést, ami miatt túl kellene hangsúlyozni a pozitív diszkrimináció elvét.

Sikeresen pályáztál a Robert Schuman Institute képzésére, amelynek témája a nők politikai szerepvállalása (Enhancing Women’s Participation in Politics). Miért veszel részt ebben a programban?

- A szakmai felkészültséget olyan erős adunak tartom, ami önmagában is elégséges ahhoz, hogy helyzetbe hozzon. Én a pozíciómat elsősorban szakmailag szeretném megerősíteni, és a képzés ezt a célt szolgálja. Tény az, hogy az általános erdélyi szemléletben még mindig uralkodik egyfajta férfi-dominancia elv, ami elképzelhető, hogy a politikai választásokon is érvényesül.

Ennek ellenére a politikai küzdelemben van-e előnye annak, hogy nő vagy?

- Erre a kérdésre én azt felelném, hogy nem nő, hanem családanya vagyok elsősorban – feleség egy férj mellett, három gyerek édesanyja. Nő mivoltomat, nemi identitástudatomat teljes mértékben átitatja ez.

Jellemző rám a fokozott koncentrációs készség, a felmerülő kérdések árnyalt kezelése, de az anyákra jellemző féltő harciasság is, ami alkalmassá tesz arra, hogy küzdeni tudjak azokért az elvekért, ügyekért, szervezetekért, helyi tisztségviselőkért, illetve közösségekért, amelyeket sajátomnak is tekintek.

Azt hiszem, az anyák hasznára válnak a politikumnak, amely sokszor egyoldalú és nyers eszközöket használ. Kérdésedre válaszolva inkább azt mondanám, hogy nem származik hátrányom abból, hogy nő vagyok. Ha nekem nem is származik előnyöm ebből, de a közéletnek és a közéleti folyamatoknak mindenképpen.

Előfordult veled, hogy éreztél előítéletet amiatt, hogy nő vagy?

- Természetesen igen, többször is, de ezeket a helyzeteket természetes és egészséges kihívásoknak tartom. Az én szakmai sikereim tulajdonképpen hatványozott értékű sikerek, mivel amikor egy kérdést megoldok, nemcsak az ügyet viszem dűlőre, hanem a siker azzal az elégtétellel is társul, hogy mindezt a férfiak előítélete dacára, nőként sikerült megoldanom.

Van szerinted logikus magyarázat arra, hogy az RMDSZ az egyetlen párt, amelynek sem a képviselőházban, sem a szenátusban nincs női frakciótagja?

- Pillanatnyilag valóban nincs, de köztudott, hogy az előző időszakban voltak. Említettem az előbb is, hogy létezik egy latens óvatosság a nőkkel szemben, ami tükröződik az ilyen statisztikákban. De hangsúlyozom, hogy én nem tartom ésszerűnek a pozitív diszkrimináció gyakorlását, mivel nem lehet valamiféle agresszív nőellenességről beszélni.

Nyilván az RMDSZ képviselőházi és szenátusi frakciói jobban exponáltak a közvélemény előtt, ezért úgy tűnik, hogy a nők ki vannak szorítva a porondról, de a valóság az, hogy kulcsfontosságú intézmények vezető struktúráiban szinte domináns a nők jelenléte.

Elképzelhetőnek tartom, hogy vidéki önkormányzati testületekben csak a pozitív diszkrimináció támogatásával lehetne nőket helyzetbe hozni. Ezekre az esetekre gondolva úgy érzem, hogy az esélyegyenlőség ilyenszerű hangsúlyozása hasznos lehetne, sőt, ha az ily módon támogatott nők tényleg hatékony önkormányzati munkát tudnak kifejteni, akkor a pozitív diszkriminációnak hosszú távon valóban haszna van a helyi társadalomra nézve.

De könnyen előfordulhat az is, hogy egy vezető testületbe beerőltetett nő szakmai inkompetencia miatt nem tud kellően hatékony lenni, és ezzel diszkreditálja az elvet, tovább fokozva az előítéleteket.

Szóval azt hiszem, hogy a pozitív diszkrimináció elvét csak ajánlás formájában lenne érdemes hangoztatni és okos óvatossággal. Ez egy olyan kérdés, ami a mentalitásban kell elsősorban tisztázódjon, és nem merev határozatokban.

Kérdezett: Balázsi-Pál Előd

Milyen érzés egy olyan szervezetben dolgozni, ahol minden nő tudja, hogy sosem lehet belőle alfa-hím?

Naphegyi Andrea: – Ez még önmagában nem olyan nagy baj. Képzeld el, ha elkezdenél nőként egy politikai szervezetben dolgozni, és rögtön alfa-hímmé válnál! Na de, komolyra fordítva a szót, egy kicsit átfogalmaznám a kérdést, és arra próbálnék választ adni, hogy milyen érzés olyan társadalomban élni, amelyben a férfi és nő szerep még mindig hagyományosan értelmezett, és az úgynevezett egyenjogúság még várat magára… De remélem, nem sokáig.

A kérdésfelvetés tehát sajnos nemcsak az RMDSZ vonatkozásában jogos, hanem ennél sokkal szélesebb körben: ha Nyugat- és Közép-Kelet Európa között próbálnék párhuzamot vonni, akkor ez utóbbi esetében a hagyományos férfi-nő szerep sokkal hangsúlyosabb formában jelentkezik, ha viszont Ázsia egyes országai képezik az összehasonlítás tárgyát, akkor azt kell mondanom, hogy nagyon jól állunk.

A romániai politikai szférát tekintve az RMDSZ esetében erőteljesebben jelentkezik ez a fajta gondolkodásmód: azaz a férfiak kerülnek előtérbe, a nők pedig legtöbbször “leánkák” maradnak…

Persze nem minden nő kíván előtérbe kerülni, egyesek sokkal jobban érzik magukat szakértői, kutatói minőségben. Ezt azonban kétségkívül az egyéni választás kellene legyen, nem pedig egy megváltozhatatlan – vagy hát nehezen megváltoztatható – kritériumnak, a nemünknek, kellene meghatároznia.

Fel lehet-e lépni a “leánkázás” ellen, és ha igen, hogyan?

- Elsősorban tanulással, tudással és tapasztalattal. De ez önmagában nem elegendő, hanem szükség van egy határozott fellépésre is. Hogy csak egy példát említsek, amikor RMDSZ-es körökben a férfiak egymással kezet fognak, és rajtad nőként keresztülnéznek, akkor te is kezet nyújtasz. Eddig mindig bevált!

Naphegyi Andrea 2000-ben végzett újságíró szakon, 2001-2002-ben mesterizett a CEU jogi tanszékének emberi jogi szakán.

Jelenleg Brüsszelben dolgozik Kónya-Hamar Sándor EP-képviselő asszisztenseként. 1998-ban kezdte RMDSZ-es pályafutását az Önkormányzati Hírlevél szerkesztőjeként, majd előadó a Területi Szervezetekért felelős főosztályon. 2005 februárja és 2006 szeptembere között egy PHARE-projekten dolgozott a diszkriminációellenes tanácsnál.

Sokan panaszkodnak, hogy az RMDSZ-ben a férfiak khm… nem éppen előzékenyek a nőkkel szemben, és most finoman fogalmaztam. Neked mi a tapasztalatod?

- Elég ellentmondásos a kérdés, és a helyzet is. Egyrészt nőként elvárjuk, hogy előzékenyek legyenek velünk szemben a férfiak, másrészt pedig tekintsenek el attól, hogy nők vagyunk, és kezeljenek egyenlő félként. Nem csoda, hogy már nem tudják, hogyan viselkedjenek.

Azt gondolod, hogy előzékenység és egyenlő félként való kezelés kizárják egymást?

Nem, nem gondolom ezt, csak nagyon nehéz meghatározni, hol végződik az előzékenység, és hol kezdődik az egyenlő félként való kezelés. A személyes tapasztalatom viszont azt mutatja, hogy RMDSZ-es körökben sokkal előzékenyebbek a férfiak, mint például a nyugat-európai férfiak nagy többsége.

Mit gondolsz, a pozitív diszkrimináció – az, hogy kötelező a nők pozícióba juttatása – segít a helyzeten, vagy ez csak egy amolyan gesztus, és a nők továbbra is a futottak még-kategóriában szerepelnek majd?

- Első körben szükség van erre a pozitív megkülönböztetésre, mégha egy ideig, talán évekig nem fogjuk érzékelni a hatását. De ha perspektivikusan tekintem a helyzetet, remélem, hogy a romániai társadalom is eljut arra a szintre, hogy a kormány 26 tagja közül 10 nő legyen, ahogy ez Hollandiában a napokban beiktatandó kabinet esetében történt. Bár még ebben az esetben sincs teljes egyenlőség!

Személyes karrieredben mi volt a legfontosabb-legfelelősségteljesebb feladat, amire az RMDSZ-től kaptál megbízást?

- Felidézve néhány évi munkámat, a legfelelősségteljesebb szerepem talán a 2004-es választási kampányban volt, amikor részt vettem a helyi szintű stratégiák kialakítási és kampányeszközök azonosítási folyamatában. Amit viszont a leginkább szerettem, az önkormányzati képviselők számára tartott képzéssorozat volt a választókkal való kapcsolattartásról.

Másképp kérdem: milyen kérdésekben hoztál döntéseket?

- Nem kell megijedni, nem úgy hoztam döntéseket, hogy eldöntöttem, hogy Nagyváradon milyen stratégia lesz a legcélravezetőbb, de a kommunikációs szakértőkkel együtt “brainstorming”-oltam. Úgyhogy ha annak kell kiderülnie, hogy nőként nem bíztak rám valós döntési lehetőséget, akkor kiderült!

Van-e jelenleg valamilyen kiugrási lehetőség a nők számára az RMDSZ-ben? Gondolok arra, hogy 2004 óta sokan dolgoznak különféle minisztériumokban. Jelent-e ez valamilyen változást?

- Ez elsősorban bizonyítási lehetőség, így tehát része a változási folyamatnak. De nem ezekben az egyéni helyzetekben látom a változás kulcsát, hanem a mentalitásváltásban. Ahhoz azonban, hogy ezen a szinten változás történjék, a gyakorlatban is tenni kell, úgyhogy a kettő együtt jár.

Kérdezett: Sipos Zoltán

Bíró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere, vállalkozó. További infók: www.birorozalia.ro

Transindex: Miért nincsenek nők az RMDSZ-ben?

Bíró Rozi: Beleszületünk, így nem tűnik fel, hogy másképp is lehetne. Ez a világ a férfiuralomról szól.

Miért más a te történeted?

Talán két dolog miatt. Az akaratérő és – ami legalább ennyire fontos – a csapat, ami mellém állt. Ez egy 2-3 emberből álló kis csapat, amely felkarolt, segített, adott esetben előttem járt.

Volt a csapatodban más nő is?

Igen.

Fontos az, hogy Nagyváradon vagy? Könnyebb volt itt nőként politikai karriert csinálni, mint máshol?

Szerintem igen. Több okom is volt rá, hogy Nagyváradot választottam és nem Marosvásárhelyt vagy Kolozsvárt. Marosvásárhelyen születtem, nőttem fel, Kolozsváron jártam egyetemre, mind a két városból többet kaptam, mint ízelítőt. És mégis Nagyvárad mellett döntöttem, úgy hiszem, nyitottabbak az emberek, könnyedebbek, lezserebbek, és emiatt át lehet hágni bizonyos íratlan szabályokat azért, hogy eredményesebbek lehessünk.

Kongresszusi küldött leszel az idén is, legutóbb is az voltál. Emlékszel arra a pillanatra, amikor az RMDSZ kongresszus átment “kangresszusba” és leszavazta az indítványt, amiben a nőkre vonatkozó pozitív diszkriminációt javasolták?

Persze. Gondolom ezt egyféleképpen lehet megélni férfiként, és másféleképpen nőként. Bennem kettős érzést váltott ki. Az egyik az volt, hogy van egy férfi, aki ennek a dolognak a zászlaját viszi, felvállalja, ez nagyon pozitív. A másik negatív érzés, mert hirtelen az jut az ember eszébe, hogy a nők nem alkalmatlanabbak, mint a férfiak, ezért nincs miért előírni a pozitív diszkriminációt. Persze az első, pozitív érzés volt a domináns. A második szemponttal kapcsolatban úgy érzem, több szerepet kellene felvállaljanak a sikeres nők a többi tehetséges nő döntéshozói helyzetbe hozásának érdekében.

Beszéljünk a nagyon konkrét helyzetről. Az RMDSZ parlamenterei kizárólag férfiak, itt stratégiai-politikai döntéseket is kizárólag férfiak hoznak. Van ugyan a Nők a nőkért platform, de hát az olyan, mintha nem is létezne… Miben látod a helyzet kezelését?

A helyzet pozitív diszkriminációval oldható meg. Erre azért van szükség, hogy megadasson a lehetőség a nőknek, és egyben rákényszerítse a nőket – és itt nem tekintem magamat sem kivételnek – hogy felvállaljanak bizonyos tisztségeket. Abban a pillanatban, ahogy ez teljesül, már lehet stratégiát kigondolni arra, hogyan kell pozitív diszkrimináció nélkül állandósítani a nők jelenlétét a legmagasabb szinteken is. És persze szükség van működő RMDSZ-en belüli női platformra is.

Nők a nőkért?

Biztos nem ezt a nevet adnám neki. A közösség kell legyen a nőkért.

Te melyik ide vágó indítványt szavaznád meg a kongresszuson teljes megelégedéssel?

Azt tartanám korrektnek, hogy százalékban vagy a helyek számában határozzuk meg azt, hogy a vezető szervekben hány nőnek kell okvetlenül szerepet vállalnia. Meredek, nekem is meredek abban a logikában, hogy erre talán nem lenne szükség, hiszen nem vagyunk sérültek. A helyzetet, azt hiszem, mégis kezelni kell valahogy.

Mennyi az annyi?

Operatív Tanács, SZKT, ha 10%, akkor az 1 illetve 14 nő. Persze nagyon kell figyelni arra, mi az, ami reális, mi az, ami ebben a pillanatban magas színvonalon teljesíthető.

Ez a 10% játék a számokkal, vagy az a szám, amit optimálisnak gondolsz?

Nevezzük inkább a feltétlenül szükségesnek. Az optimális, és amit átvihetőnek is tartok, az valójában 20% körül van. Ezt tartalmilag is fel lehet tölteni, és ez más hatást is ki tudna fejteni.

Változna az RMDSZ politikája, ha feminín jelleget is kapna, vagy a politika olyan műfaj, hogy nincs különbség aközött, hogy milyen neműek csinálják?

Változna, olyan értelemben, hogy nyitottabb perspektívából vizsgálná meg a kérdéseket. Nem hiszem, hogy egy 20%-os női jelenlét jelentős változást hozna, de abban biztos vagyok, hogy az RMDSZ csak nyerne vele.

Kérdezett: Kelemen Attila

Amennyiben a kongresszusi küldöttek is rábólintanak, ezentúl kötelező módon lesznek nők is az RMDSZ különböző választott testületeiben. Az alapszabályzatmódosító-javaslatok között megjelenik ugyanis a pozitív diszkrimináció elve.

A Működési alapelvek című első fejezet hatodik pontja eddig csupán arról rendelkezett, hogy a Szövetség választott testületeibe (Kongresszus, Szövetségi Képviselők Tanácsa – SZKT, Területi Képviselők Tanácsa – TKT vagy Választmány, Helyi Képviselők Tanácsa – HKT vagy Helyi Választmány) kötelező módon nőket is kell jelölni.

Az RMDSZ-es nőket tömörítő Nők a Nőkért Szövetség azonban ennek módosítását javasolta. Ha ezt átmegy, akkor a hatodik pont ezentúl arról fog rendelkezni, hogy a Szövetség tevékenységében aktív szerepet vállaló romániai magyar nőszervezetek képviselői az RMDSZ testületeiben tagságot, tisztséget és képviseleti jogot nyernek. Továbbá a Szövetség választott testületeibe (Kongresszus, SZKT, TKT vagy Választmány, HKT vagy Helyi Választmány) a pozitív diszkrimináció elve alapján, kötelező módon nőket és fiatalokat is kell választani.